Kemény dió ezt most beleerőszakolni a történetbe. Talán úgy lehetne, hogy a férfiakban csalódott lányismerős ostromolja ily módon a leendő kibernetikust, Karcsit. Egyelőre ez azonban vágykép. S ha a csinos szerelőt nem vesszük figyelembe, bizony akkor a szappanopera világától még nagy életidegen is.

Történetünk csupa kaland és izgalom. A helyszín: Lelle. Mégpedig Balatonlelle. Ide utazott ugyanis Ervin és Kati is anélkül, hogy tudtak volna egymásról. Ervin túl volt már a kubai úton, Kati pedig egy nagy beszélgetésen az egyetemista kérővel, kivel őszintén megtárgyalták, nem megy így tovább. Ő szintén ezt gondolta. (Ez most csak a ritmus miatt került a szövegbe, valójában csak a felszínen gondolkodott ugyanúgy a kapcsolat megszakításának helyénvalóságáról az egyetemista. Ez is a balekség egy fokmérője, hogy azt hitte, akkor szereti igazán, ha el is tudja engedni.)

Na, most ott tartunk, hogy hőseink ugyanabban a városban vannak. És akkor megtörtént az a csoda, amiről Pálffy Zsuzsa is énekelt:

Most akkor megint egy pár ők? Nos, nem egészen ilyen világos a képlet. Ott van ugyanis a nem lankadó egyetemista kérő. És Angélica... ez utóbbi pedig ugyebár a terrilén kosztümbe bújt dögvész. Jobb lesz vigyázni...

Sorozatunk újabb fordulattal gazdagodik. Ezzel:

Ahogy jobban kezdtem figyelni, megismertem magunkat, mai fiatalokat. Rájöttem, igazuk van azoknak a felnőtteknek: a mi korosztályunk nagy része romlott. Csak a mának élünk. Igazat adok neked, bár egyetemista vagy, és én nagyon nem szeretem az egyetemistákat. Több fiú és leány tapasztalata alapján mondom ezt, de leírom a magamét is.  Középiskolás voltam, és udvarolt nekem egy egyetemista fiú. Meg is szerettem volna, ha egy jelenetből meg nem ismertem volna valódi énjét. Megláttam az utcán. Először örültem, hogy így véletlenül összetalálkozunk, de aztán figyelni kezdtem. Ő nem vett észre. Mögötte pár lépéssel egy nénike ballagott, kosárral a karján. Mentek egyik boltból a másikba, a kosár egyre nehezebb lett, de a néni előtt szigorúan tartotta a távolságot a fia. Szóval, az egyetemista fiatalúr elfogadta szüleitől a csinos ruhát, a cipőt, a pénzt a taníttatására és szórakozására, de arra már nem volt képes, hogy utcán belekaroljon az anyjába, és elvegye tőle a kosarat. Szakítottunk, és nem mondtam meg az okát. Ha ő belülről ilyen, azon én már nem változtathatok sokat. Úgy gondolom, tanulságos eset, és hasonlók bőven előfordulnak másokkal is.

Ezek szerént az egyetemista kérő nem is akkora szent, mint gondolhatnók?

Kissé elhanyagolódott a blog... sztrájkoltak a forgatókönyvírók.

Na, de most visszatértünk. Pár szóban, melyik karakterrel mi történt eddig (a jobb követhetőség érdekében):

- Kati: postahivatalnoklányból gépírókisasszonnyá avanzsált. Bár jelenleg az egyetemista kérővel jár (aki, mint arra emlékezhetünk: balek), de kicsi szíve Ervinért dobog.

- Ervin: férfifőhősünk gimnázista beatzenészként bejárta Lengyelországot és most Kubában építi a szocializmust. De hamarosan hazajön...

- Edit: Kati haverinája. Kétszer is kapcsolatba bonyolódott Karcsival. Egymásnak vannak ugyan teremtve, de jelenleg a kacsingatós kalauz hálójába került a szerencsétlen lány.

- Karcsi: Ervin barátja. Editen kívül Marika is megdobogtatta szívét.

- Gyuri: blogunk fő kritikusa, Zsuzsával folytat viszonyt.

- Zsuzsa: hipilányból transzformálódott Zsuzsává, de múltja a galeri képében tovább kísérti.

- Marika: szép, ámde kissé csapodár lányka, aki viszonyt kezdett Hubával, Tamással (menő fej!), a kacsingatós kalauztól pedig csak Gyuri közbelépése mentette meg.

- kacsingatós kalauz: velejéig romlott pók

- Angélica: a kacsingatós kalauz párja...de nem a magánéletben, hanem a gonoszságban. Ők ennek a mézédes világnak a keserű pirulái.

- galeri: Rita vezetésével működő huligánbanda. További tagok: Sala, Tüki és Frici. Frici már kifelé áll belőle. Céljuk Zsuzsa visszaváltoztatása hipilánnyá.

Röviden ennyi. Az összefoglalás a forgatókönyvíróknak is nagy segítségére volt. :) Hamarosan jönnek az új levelek!

Szabadság!

Kati keserédes ábrándja Harangozó Teri előadásában.

Megsúgjuk: Ervin haza fog térni hamarosan... 

A Neoton együttes által énekelt sláger mint cím, ismét a koncepció megtörését jelenti, lévén 80-as évekbeli szám, de maga a blog eddig a 60-as években tobzódott. Lárifári.

A lényeg: Edit egyre inkább belebonyolódik a kacsingatós kalauz által szőtt hálóba. És az ilyen pókokról 1967-ben énekelt is Izsmán Nelly:

Na, de jöjjön a levél:

"Elérkezett életem utolsó boldog nyara, ősszel ugyanis dolgozni megyek, és soha többé nem leszek 18 esztendős. Több hetes országjáró készülök a srácommal, aki belevaló krapek, és nem tölt magába magasabb oktánszámú alkoholt, csak folyékony kenyeret iszik, de azt sokat. Mennyi az a mennyiség, ami biztosan nem árt?

És végül mondja el véleményét a felejthetetlennek ígérkező nagy kalandról!"

Hogy felejthetetlen lesz, arra mérget veszünk... szegény Edit!

Gyuri és Zsuzsánna románca új állomásához érkezik.  Zsuzsa levele:

Mondogatták többen, hogy ő is szeret engem, de én nem hittem, hogy egy ilyen fantasztikus fiú pont belém szerelmes. Aztán sírógörcsöt kaptam, amikor veszekedtünk, és kiszeretett belőlem, mert a Vásárcsarnokban már más lánnyal ment mustáros kolbászt enni. Pár hét után újra beszéltünk. Azt mondta, hogy legyünk barátok. Elhívott az Illés dedikálására, egyedül engem az egész osztályból. Most újra minden nagyon jó., de nem tudom, hogy szeret-e még. Én nagyon szeretem őt.

Hát: szeret vagy nem szeret? / Mi erre a felelet?/Talán ma még nem, de holnap már igen!!!

Ervin a következő hirdetést találta az újságban.

"Szélvédő üveget szeretne Moszkvics kocsijához dr. Horváth István keszthelyi olvasónk. A XIII. kerületi központi műhelyben azt tanácsolták: menjen Bécsbe, és keressen ott... A Mercur szerint a Moszkvics - tulajdonosok 600 darabot igényelnek máris, de nincs."

Hát erről csak Szántó Erzsi száma jut eszembe:

"Autó a divat!

Úgy jó, ha szalad!"

Illetve van egy Mikes Éva - dal is:

"Trabantot, Moszkvicsot és Skodát,

Vagy luxusautó csodát

Egy mozdulattal állítok meg én!

Ha ez nem, majd a másik megáll,

És kocsival utazok, ahova akarok...

Autóstop! Ohó, de remek ez!

Százszor jobb, mint a vonatozás!"

Sajnos híján vagyunk momentán az olvasói leveleknek, pedig olyan jó kis "ciki sztori" volt a mostani IM-ben is. Talán valamelyik huligánsrácosszal megeshetne majd az. Amint meglesz, publikáljuk. Addig is, zene:

Félő, hogy a sorozat atomjaira hullik. Túl sok a szereplő, a főszereplők (Kati és Ervin) szála mellékké degradálódott a könyörtelen idő múlása során...nos, akik attól félnek, hogy a blog színvonala valamelyik nívós hispán-amerikai sorozatéról (Fiorella, Rosalinda) a Szomszédokéra süpped...az jogosan fél. A 100. rész sem főhőseinkkel foglalkozik ugyanis, hanem az egyik hippifiúval. Az ő levele jön:

"17 éves vagyok. Dolgozom. Problémámra szeretnék választ kapni. Huligánok vagyunk akkor, ha együtt járunk táncolni, moziba, szórakozni, 'farmer' van rajtunk és nagy a hajunk? Már annyi megoszló véleményt hallottunk rádióban, tévében, újságokban, hogy nem tudjuk mihez tartani magunkat. A huligán szerintem viselkedésével, de semmiképp sem a küllemével nyeri el ezt a címet. És azt sem értem, hogy sok felnőtt miért botránkozik meg egy-egy nagy haj láttán...Ne szóljanak bele a felnőttek a fiatalok életébe, vagy ha igen, akkor megértéssel!"

És ezzel még korántsem zárult ám le a fricis szál.

Az ex- hippilány húga teljességgel funkciótlan szereplő lesz. Csak azért szerepeltetjük, mert úgy véljük, az alábbi levél megírása eddigi egyetlen szereplőnkhöz sem illett volna.

 

Rendszeresen olvasom az Ifjúsági Magazint, és emiatt irtó nagy balhé volt otthon. Anyukám különösen a szüzességről írt cikkek miatt mászott a plafonra. Szörnyű, hogy mit kellett emiatt hallgatnom.

De a doktor bácsi miatt is kaptam egy alapos tépést. Anyám a Beszélnünk kell róla! könyvét előttem szakította darabokra azzal, hogy ez még nem tartozik rám. Pedig engem nagyon érdekelnek ezek a meredek dolgok. Barátnőimhez hiába fordulok, mert ők sem tudnak többet, és csak vihognak, mint csiklandozott gyagya lányok. Az osztályfőnöki órán meg csak arról szövegelt a körzeti doki, hogy óvakodjunk a szekszuális élettől, mert terhesek leszünk és ráadásul trippelt kapunk…Aztán semmi más nem jutott az eszébe. Igaz, megkérdezte, hogy van-e kérdezni valónk? Erre az egyik lány megkérdezte, hogy hogyan lehet megtudni azt, hogy az ember trippeles?

Erre aztán kapott egy olyan hideg zuhát, hogy utána senki sem mert megszólalni.

…Hát élet ez így? Tessék válaszolni! Az sem baj, ha csak röviden felel.

Ugye??? 

Ervin elég rég eltűnt már a színről...pusztán Kati álmodozásaiban volt jelen! De most itt van teljes valójában: azt hitte szegény feje, hogy ha Kubában a szocializmus építésének szenteli magát, majd elfeledi szerelmét. Pedig minden Katira és az ő zátonyra futott szerelmükre emlékezteti. Így a rádiófelvétel is, melyben tánczenét közvetítvén éppen a mexikói Paul Anka, vagyis César Costa fakad dalra:

Hát, ez nem segít hősünknek! Katihoz hasonlóan ő is arra a brilliáns elhatározásra jut, hogy másütt keres szerelmet. Ki is szemeli magának Angélicát. A sorozatok kedvelt fogása, hogy a drámai hatás érdekében a szereplő neve és jelleme éles ellentétben áll egymással. Ez most is így van: Angélica maga a testet öltött gonoszság, de szép, és épp ott múlatja idejét a bárban. Terrilén kosztümbe öltözött dögvész... mikor Ervin felkéri táncolni, hirtelen amerikai szám szól a rádióból (a pusztulást mintegy előrevetítendő). Pedig talán stílszerűbb lett volna César Costától a Chica mala.... (helyhiány!).

Izgalmas, mi?

Jogos lehet a vád, miszerint a blogban túltengenek a magyar slágerek. Ezzel még a maga okán nem is lenne nagyon nagy baj, de hát hol a híres proletár internacionalizmus? Hm?

Ez magyarázza mostani rendhagyó részünket, melyben egy körkapcsolás keretében megpróbáljuk a kedves nézők számára prezentálni a hatvanas évek legjavát.

Az első számban a művésznő arról énekel, hogy bizony csalódott szerelmében, és ha az nem változik meg rögvest, úgy még az is előfordulhatik, hogy elhagyja őt. Tehát, következzék Olaszország!

Az olasz Ambrus Kyri után következzék némi a baráti Román Népköztársaságból. Margareta Paslaru táncdalénekesnő arról fog dalolni, hogy hogyan is kellene szeretni:

A kevéssé baráti Egyesült Államok váltja a román adást. Angolul esetleg nem tudó nézőink számára a következő dalt úgy foglalhatnánk össze, hogy egy fiú beleszeret a lányba, és nagyon szeretné, ha ő is ki tudná tanulni azt a módszert, ami révén ennyire magába bolondította őt ez a (vélhetően hipy)lány:

Kanyarodjunk inkább ismerősebb vizekre! Zárásként következzék Edita Piekha dala arról, hogy nincs itt még az ideje viszontlátásrát mondani. A Szovjetunió:

Zárjuk műsorunk! Viszontlátásra! Magam és a szerkesztők nevében jó éjszakát kívánunk!

Kati mostanság keveset szerepel. Sajnos időközben a Mátray Zsuzsa - számot is eltávolították az ismert videómegosztó portálról...tehát még a monológ dalát is elvették. De kár lenne búsulni. Itt egy levele. Még mindég nem az ervines szál:

Most megint egy szorgalmas olvasód jelentkezik. Írtam már többször is neked, s örömömre te is válaszoltál. De most egy újabb kérdéssel szeretnék hozzád fordulni. Jó néhány hónapja kérlek, közöld a címemet a lapban, mivel kedvenc hobbym a levelezés. Te még válaszoltál is ugyanakkor, hogy sajnos a Hobby – rovathoz sok kívánság érkezik, türelmet kérsz. És én vártam türelmesen, s közben a hónapok egyre szaladtak egymás után. Tudom, hogy sokan írnak a Hobby – rovatnak, de nem lehetne akkor egy kicsit kibővíteni? Mert így elrepül az ember felett az idő, és nagymama lesz, mire írnak levelet neki. Már arra is gondoltam, hogy talán valahogy elkallódott a levelem, vagy kiestem a sorrendből. Ezért írok újból, és sürgetlek egy kicsit. Én továbbra is gyűjtöm a színészképeket, kedvencem ma is a Metró együttes, és még mindig imádom az irodalmat. Szeretném, ha a címemet még az érettségi előtt közölnéd. Február 14-én lesz a születésnapom. Nem lepnél meg azzal, hogy megjelentetnéd a címemet? Igazán jó szülinap lenne!

Reméljük, Katinak tényleg jó születésnapja lesz...

Az időhúzás másik lehetősége a klipek alkalmazása. Mi ezt sem akarjuk elszalasztani. Bár ez a klip hetvenes évekbeli, így szakítást jelent a korábbi 60-as évekre építő koncepcióval, mi vállaljuk ezt a stílustörést, mert Mátray Zsuzsát igen nagyon kedveljük. Kati álmodozik tehát Ervinről:

Hogy miért traktáljuk a kedves olvasót teljesen felesleges / jelentéktelen / érdektelen szálakkal, melyek fölöslegesen veszik igénybe a kedves nézők memóriaterjedelmét? Hát azért, mert mi aztán értünk a feszültségteremtéshez, és úgy tanultuk, hogy az izgalmat leginkább úgy lehet fenntartani, ha a lényeges szálakról megfeledkezünk... Ennek tökéletesen megfelelne ugyan a leírás is, mi azonban nem így teszünk. A modern irodalom nem igényel leírást. Olvasói levelet annál inkább:

Az osztályunkba jár egy srác, nagyon nagy koponya, szerintem zseni, ez biztos. Persze a tanárok szemefénye, de ezzel ő nem él vissza, ami ugyancsak előnyös tulajdonság. Arra gyanakszom, hogy azzal a tanárunkkal, akivel mindent meg lehet beszélni, alaposan megtárgyaltak engem is, csak azt tudnám, hogy miben maradtak, mert ez számomra nagyon fontos lenne. Ja igaz, nagyon szeretem őt, ezt eddig elfelejtettem megírni, pedig ez a lényeg, meg az, hogy én sajnos csak közepes tanuló vagyok, de azt ne tessék tanácsolni, hogy tanuljak jobban, egyszerűen nem megy. Hát ez van. Mit csináljak, mert én ezt a zsenit mindenkinél jobban szeretem.

Ezt a levelet egy tökéletes mellékkarakter (mondjuk Kovács Anna) írta. Bár, így utólag visszaolvasva időhúzásnak elég lett volna a bevezető is... 

Kissé elhalt Edit és a kacsingatóskalauz ügye. Mi lehet velük? Válasz erre a bájos Mátray Zsuzsának egy száma. Egy apró hiba...

Van remény??

Igazság szerint Marikának megvolt az oka, amiért elutasította Karcsi közeledését. Ezt az információt azonban ezidáig nem tudta Karcsi. Most megtudta.

Az életben először szeretek egy lányt. Osztálytársak vagyunk, tehát diákszerelem. De az osztály nem csak kettőnkből áll. Egyik barátnője - mellesleg a legcsúnyább lány, akit valaha láttam - a szó szoros értelmében elcibálta tőlem, és hamarosan elváltunk. Vajon ilyen egy igazi barátnő? És vajon helyes volt-e Könyves Kálmán rendelete, amely megtiltotta a boszorkányégetést?

Hogy továbbvigyük a történelmi jellegű eszmefuttatást: Karcsinak romlott az osztályhelyzete! De hogy mondjuk valami vigasztalót is, idézünk egy Poór Péter - számot:

Ne, ne, ne, ne siess, mert a végén

Csak, csacsak, utolérlek még én!

A, a, a szerelem furcsa jószág!