Kati a Nők Lapja okos tanácsát meg sem várva, úgy dönt, nem marad tovább unalmas falujában, hanem beiratkozik egy gépírókisasszony-képző tanfolyamra. Rögtön az első alkalommal fel is figyel egy délceg fiúra, akiről nem sejti, hogy a következő sorokat küldte el az IM szerkesztőségébe:

Megyénkben rengeteg diák van, aki vonattal jár Salgótarjánba. Én a Mátranovák – Salgótarján között közlekedő „Panni robogón” utazom, ez az a vonat, amely óránként 30 km-es szédületes sebességgel robog, a régi Magyar Királyi Állam Vasutak kocsijával.

A lányok és a fiúk között éles, kalauzok által elhúzott kordon van. A lányok részére külön kocsi van, és ha a fiúk közül meglátogatják őket, és ezt a kalauz észreveszi, egy időre búcsúzhatnak a tanulóigazolványuktól. A lányok és a fiúk közül sokan egy osztályba járnak, de egy kupéban nem utazhatnak.  Hát nem furcsa? Az iskolában sok olyan probléma van, amelyet okvetlen meg kell beszélni. Ott nincs rá idő, a vonaton viszont nincs rá lehetőség.

És még mondta volna valaki, hogy nem lesz izgalmas a történet!!!